|
A puli, mint őrző-védő kutya
Bevezető gondolatként az őrző-védő munka történelmi, múltat idéző gyökereire kell utalnunk. Csak azért mert ebben az írásban magyarázatra lel, hogy a puli
őrző-védő munkája hogyan kapcsolódik, függ össze terelésével /tulajdonképpen ugyanannak az útnak a két szomszédos sávja/, hanem mert írásos emlékek is bizonyítják, hogy a puli használati értékeit az egykori csendőrség kamatoztatta.
A rendfenntartó munkában viszont a nagyobb marmagasságú és
ezzel impozánsabb, tekintélyt parancsolóbb
megjelenésű pulit részesítették előnyben.
Nem is hívták másképp az 50 cm körüli és az a feletti
marmagasságú Pulit, mint rendőrpuli.
A puli őrző-védő munkában való alkalmassága tehát eképpen bizonyított, de tekintsük át ennek hátterét,
illetve szólni szükséges
az evvel kapcsolatos speciális tulajdonságokról, adottságokról. A sorozat első, általános, áttekintő részében megismerhettük
a puli viselkedésbéli, rátermettségi adottságait, amelyek
alkalmassá teszik a használatra a klasszikus, ma elterjedt
őrző-védő fajták mellett.
Ezek a tulajdonságok főleg kanoknál figyelhetők meg jobban,
hiszen rámenősebbek, dominanciára törekvőbbek,
vérmérsékletüknél fogva fontosabb számukra az erőfitogtatás,
a rangsor, támadókedvük nagyobb.
A hosszú terelési múlt
fejlett zsákmányösztönnel
itatta át pulinkat, ami
szintén nem elhanyagolható
ebben a műfajban,
ráadásul ez már
kölyökkorban
felmérhető, érzékelhető.
A puli használatát mai civilizációnk őrző-védő munkájában
viszont számos tény nehezíti, amit figyelembe kell venni. Sértődékeny, gazdag érzelemvilága következtében kiképzése
könnyen elrontható, még könnyebben csődöt mondhat,
ráadásul önállóságra törekvő, akaratos jellem.
Elegendő egyetlen ballépés kiképzésében és a rossz máris
rögzül munkájában.
Ez ebben a fejezetben sokkal inkább érvényes tézis, mint
a Puli használatának bármely más területén.
Sok esetben az őrző-védő ösztön játékos kiváltása csődöt
mond és csak önvédelmi, agresszivitást előcsalogató
módszerrel „vezethetjük rongyról, hurkáról karra” pulinkat.
Ekkor azonban döntenünk kell.
Ha ugyanis játékos, örömszerző
módszerrel mindez nem megy, ha csak önvédelmi reakcióval
foghatjuk ilyen munkára, akkor bizony pulink szaknyelven
szólva civiles, ami kiállításokon fog problémát jelenteni.
Előfordul, hogy a puli abszolút elkülöníti, elhatárolja ugyanis
a játékos rongyozást, a szövethurka fogását, harapdálását az
éles őrző-védő teljesítménytől.
Sokszor előforduló eset, mikor csak meg nem szólal, hogy
„ne a rongyot dobáld, hanem lépj közelebb, vagy gyere te magad”.
A megidézett történelmi múlt vérébe itatta a tereléssel összefüggésben
azt is, hogy az emberrel együttműködjön, azt szeresse éppúgy, mint meg
is védje.
Érzelemvilága annyira bonyolult és túlcsorduló, hogy
gyakori tapasztalat, mikor az ember iránt agressziót abszolút
nem mutat csak állatokra, jószágokra.
Kiképzésen megfigyelhető körhergelés esetén, hogy kitámad,
ugat, esetleg még fogát is csattogtatja, viszont nem a segédre
hanem a többi kutyára. Sajátos terelő stílusának következtében őrző-védő
munkája is sajátos.
A németesen sarkos csibészmunkába nehezen beilleszthető,
eképpen őrző-védő teljesítménye is ízig-vérig magyar.
Általában és elsősorban „lábra megy”, ami nem
méretének következménye, hanem ősi, a jószágok
csánkját csipkedő terelési öröksége.
Ha már elértük azt hogy a rongyról átérjen a segédre
akkor jön a következő állapot, hogy lábról áttérjen a karra.
Ezért elterjedt vélemény az, hogy amelyik puli őrző-védőzik az terel
is, illetve fordítva….csak utalni szükséges az előző fejezetekben
szereplő útválasztásra, miszerint vagy-vagy!
A csípkedés tehát a következő sajátossága, vagyis német juhászos,
nyílt szembetámadásra a legritkább esetben használható, így erejét
egy erőteljes, telipofás fogásba öszpontosító, csibészt elsöprő
teljesítményre sem.
Sokkal inkább a segédet körbejáró, figyelmeztető
vicsorgásokkal, vakkantásokkal tarkított apró csípésekre.
Az érem másik oldala viszont, hogy ennek következtében az
eresztés elérése könnyebb.
Azonban a segédnek ezek után nincs túl nehéz dolga, hiszen évszázadok alatt
halotta a pusztán az ostorcsattogást, ami már-már genetikailag bír számára
jelentéssel a segéd eszközét tekintve.
Robbanékony-lobbanékony futást igénylő vágya következtében fürkészésre
is igen alkalmas, mert a puli maga a lomhaság élő ellentéte.
Csaholókedve megkönnyíti a felugatás elérését a sátornál.
Persze ezek mind-mind ereiben csörgedeznek, hiszen tettrekész jellem,
birtokán /territóriumán/ belül mindent folyton ellenőriz és ha valami különöset,
nem oda illőt, helytelennek ítéltetett dolgot talál akkor ennek a ténynek
jócskán hangot is ad. Végezetül összefoglalva megállapítható, hogy sajátos módon, de alkalmas
a fajta őrző-védő munkára, ami mindenképpen hasznos, hogy
mozgásigényét kielégítsük, hogy terelő örökségének teret engedjünk,
hogy legendás vérmérsékletét kibontakoztassuk, pláne azt kordában
tartsuk, levezessük…ráadásul használati értékeivel terelési
lehetőségek hiányában a kiképzőpályán ajándékoz meg bennünket.
www.puli.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
